Kolléganőmtől tanultam ezt a nagyon könnyű, gyors és finom egytálételt, amit mindenkinek ajánlok kipróbálni.

Hozzávalók
6 dkg vaj, 1 db natúr tömlős sajt, 1 kis pohár tejföl (kb. 3 evőkanál), 1 citrom héja, 1 csomag spagetti, só, bors valamilyen kemény sajt (a parmezán a legfinomabb).

Elkészítés
A vajat megolvasztjuk, majd belenyomjuk a tömlős sajtot folyamatos keverés mellett (hogy ne csomósodjon), majd a kis pohár tejfölt is belekeverjük, sózzuk, borsozzuk. A végén, amikor már levettük a tűzről belereszeljük a citromhéjat.
Közben kifőzzük a spagetti tésztát (más fajta is lehet, ki mit szeret).
A tésztát tányérra szedjük, teszünk rá a szószból, és sajtot reszelünk rá. (Citromhéjat is lehet a végén ráreszelni.)

FTA

Hozzávalók
1 kg burgonya, 1 nagy fej vöröshagyma, zsír, őrölt pirospaprika, só, bors, 1 halászlé kocka, fél kiló gyufa- vagy kockatészta.

Elkészítés
A megpucolt és összedarabolt krumplit sós vízben megfőzzük, amikor felforrt egy kanál pirospaprikát szórunk bele. A megfőtt krumplit tésztaszedőn át leszűrjük, és összetörjük. Figyelem, a krumpli főzőlevét ne öntsük ki!
A vöröshagymát bő zsírban megdinszteljük, vigyázzunk, hogy ne égjen meg, majd szórunk rá pirospaprikát.
A kifőzött tésztára rászórjuk a krumplit, ráöntjük a zsíros hagymát, és összekeverjük, majd borssal ízesítjük. Savanyú uborkával nagyon finom!
A krumpli levébe dobunk egy halászlékockát és összefőzzük. Gyufatésztával jó kis leves lesz belőle.

Panni néni

Az alábbi finomságot ifjabb éveimben egy lánytól tanultam, aki Angliában bébiszitterkedett, és ott sokszor készítették, hiszen gyors és olcsó étel.
Erről jut eszembe egy másik lány, aki mielőtt elutazott New Yorkba házvezetőnőnek, ezt mondta nekem:
– Tudod, én nem szeretek takarítani, nem tudok főzni, és utálom a gyerekeket.
Mit lehet erre válaszolni? – morfondíroztam, majd néhány biztató szóval útjára indítottam.
– Kiváló házvezetőnő lesz belőled. Jó utat!

Hozzávalók
1 doboz aprított tonhal (saját lében), 1 doboz tejföl, 2-3 evőkanál majonéz, 1 csomag petrezselyemzöld, só, bors, 1 csomag penne vagy csigatészta.

Elkészítés
Amíg a tészta fő, egy tálban a lecsorgatott tonhalat villával jól összetörjük, hozzáadjuk a tejfölt és a majonézt, majd alaposan összekeverjük. Sózzuk, borsozzuk. A sóval csínján bánjunk, a borssal pedig bőkezűen. A petrezselymet apróra vágjuk, s a kétharmadát belekeverjük a krémbe; így elvesszük a túlzott tengerízt.
Ha a tészta megfőtt, leszűrjük, s hideg vízzel lehűtjük. A hideg tésztát ráborítjuk a halkrémre, és összekeverjük. A tetejére rászórjuk a maradék petrezselyemzöldet, és legalább egy órára betesszük a hűtőbe. Különösen nyáron hűsítő finomság.

Zsolti bácsi

Hozzávalók
2 közepes méretű cukkini, 2 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só, bors, szerecsendió, kevés tejszín (elhagyható), egy csomag spagetti, parmezán sajt (helyettesíthető).

Elkészítés
A vizet feltesszük kicsi sóval, egy kanál olajjal a tűzre. Közben lereszeljük a cukkinit, sózzuk, borsozzuk.
Az olívaolajon megdinszteljük az összetört fokhagymát, óvatosan le ne égjen, majd a kinyomott cukkinit beletesszük, megkeverjük, fedő alatt főzzük. Víz nem kell, mert elég levet enged. Közben megfőzzük a tésztát.
Ha a cukkini megpárolódott, reszelünk rá szerecsendiót, egy kis tejszínnel megbolondítjuk. Leszűrjük a tésztát, összekeverjük a cukkinivel. Reszelt sajttal tálaljuk.

Jili

A nyár elmúltával, szeptemberben a barátainkkal össze tudunk még jönni a szabadban, hogy elbúcsúztassuk a nyarat!
Az enyhébb időnek, s a tűzgyújtási tilalom feloldásának köszönhetően neki láthatunk tüzet rakni, süthetünk flekkent és szalonnát, illetve bográcsozhatunk.
Természetesen a hűvösebb idők beköszöntével az étrendünk is változik, azaz a nyári könnyű eledelek után jöhetnek a zúzósabb étkek is. Persze ne váltsunk át rögtön a körömpörköltre, hanem tartsuk be az évszakokat követő egészséges táplálkozás fokozatosan változó ívét a lecsótól a kocsonyáig, majd a disznótorostól a tökfőzelékig.
Térjünk azonban vissza a nyárbúcsúztató bulihoz, amelynek a legméltóbb kísérője a pincepörkölt, amely egyben előrevetíti az ősz és a szüretek hangulatát is.

Hozzávalók (10 személy részére)
60 dkg marhalábszár, 60 dkg darabolt sertésláb, 60 dkg sertéslapocka, 60 dkg kicsontozott sertéscsülök, 40 dkg vöröshagyma, 20 dkg sertészsír, 30 dkg zöldpaprika, 20 dkg paradicsom, 3 dkg fokhagyma, 2 dkg édesnemes paprika, 2 dkg erős paprika, 2 kg burgonya, ízlés szerint só, 2 dl száraz vörösbor.

Elkészítés
A pincepörkölt elkészítésének illik megadni a módját: vasbográcsban, szabad tűz fölött főzzük!
Az apróra vágott vöröshagymát kis tűzön aranysárgára pirítjuk, hozzáadjuk a kétféle paprikát, az egyenletes kockára vágott marhalábszárat, majd kevés vízzel felengedjük. Miután sóval, zúzott fokhagymával ízesítjük, a paprika és a paradicsom is belekerül a pörköltbe. Fél óra eltelte után beletesszük a darabolt sertéslábat, kevés víz hozzáadásával pároljuk tovább. Újabb fél óra múlva a csülök, valamint a sertéslapocka is bekerül a bográcsba, és egyenletes tűz fölött puhítjuk a húsokat. Főzés közben ne keverjük meg az ételt, elég, ha a bográcsot rázogatjuk! Amikor a húsok félig megpuhultak, a hasábra vágott burgonyát is hozzáadjuk, majd készre főzzük. Mielőtt levennénk a tűzről, forraljuk össze a vörösborral!
A pincepörköltet tűzforrón, abban a bográcsban tálaljuk, amelyben főztük. Salátával vagy savanyúsággal, valamint frissen szeletelt kenyérrel fogyasztjuk!

Zsolti bácsi

Most beavatom önöket a két klasszikus halászlé elkészítésének a rejtelmeibe.
A legfontosabb titok, hogy mindkét halászlét „mindenki másképp csinálja”, amelytől az egyedivé válik, s így nem is létezik általános recept. Azonban a szegedi és a bajai halászlé között „kötelező” különbségek vannak:
– A szegedi halászlét, mint az az alábbi receptből is kiderül, két fázisban készítik: alaplevet főznek, passzíroznak, majd ebbe utólag főzik bele a halszeleteket. A színe ettől a sok apróra passzírozott haldarabkától lesz egy kissé sárgásabb, mint a bajai halászlének, amelynél alaplé előfőzése nélkül, egyszerre főzik meg a halat.
– Sokan a bogrács formáját is meghatározónak tartják az ízkompozíció kialakításában, s így a szegedit felfelé bővülő, a bajait pedig felfelé szűkülő bográcsban szokás főzni.
– Tálaláskor a szegedi verziónál a levest a halhússal együtt tálaljuk, és ízlés szerint kenyérrel fogyasztjuk. A bajainál viszont első fogásként a hallét gyufatésztával szervírozzuk, a halhúst pedig csak a leves elfogyasztása után esszük meg.

Szegedi halászlé

Hozzávalók
50 dkg apróhal, 1-1,2 kg ponty vagy egyéb nagy hal, egy nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál enyhén csípős paprika, cseresznyepaprika, 1 hegyes csípős zöldpaprika, só.

Elkészítés
A halféléket megtisztítjuk, megmossuk, az ikrát és a haltejet hidegre félretesszük. A ponty fejét, farkát levágjuk, a törzsét kb. 3 cm-es darabokra vágjuk, gyengéden megsózzuk és a felhasználásig letakarva hidegen tartjuk.
Az apróhalakat a ponty fejével és farkával együtt egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a megtisztított, finomra vágott hagymát, majd felöntjük annyi vízzel, hogy a halakat éppen csak ellepje. Ezt kb. egy órán keresztül lassú forralással főzzük, ezután sűrű szövésű szitán átszűrjük, passzírozzuk.
Ezt követi a tiszai halászlé elkészítésének második szakasza, amikor az így elkészített, majd kb. 1 liter hideg vízzel felöntött, felforralt alaplébe belefőzzük a besózott halszeleteket, hozzáadjuk a pirospaprikát, ízlés szerint cseresznyepaprikát, a félretett ikrát, illetve haltejet, majd lassú tűzön kb. 15 percig, illetve puhulásig főzzük.

Bajai halászlé

Hozzávalók
1 kg hal, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 púpozott kanál finomra őrölt paprika, cseresznyepaprika, só, 1,2 liter víz.
Személyenként 10 dkg (lehetőleg házi készítésű) gyufatészta.

Elkészítés
Ha lehet, bográcsban kell elkészíteni, mint sok más magyaros ételt, szabad tűzön, ugyanis a füst még kellemesebbé teszi az ízét.
A hal lehetőleg többféle legyen, de a ponty a legfontosabb, nélküle nem lehet halászlevet főzni.
Ezenkívül a halászlé annál jobb, minél egyszerűbben készíti az ember, azaz a bográcsba minden alkotóelemet belerakunk, felöntjük vízzel, és mikor a víz felforrt, belerakjuk a paprikát, jó húsz perccel ezután már készen is van. Figyelem, a halat sosem keverjük, elég a bográcsot forgatni!
A halászlé elengedhetetlen tartozéka még a méregerős cseresznyepaprika és a gyufaszál vastagságú 8 tojásos házi tészta.
Többek szerint a halászlé főzése közben nem kell figyelni az időt, ugyanis ha az ember tízpercenként megiszik egy kisfröccsöt, akkor úgy a negyedik után kell a paprikát beletenni a lébe, és úgy a hatodik-hetedik táján már lehet is tálalni az ételt. Utána el lehet kezdeni borozgatni.

Zsolti bácsi

Bográcsban finomabb a pörkölt, és társaságunk is lehet a főzésnél, ha erről gondoskodunk. Szóval szóljunk barátainknak, szedjük össze a családot, és irány a kert (ha nincs, akkor keressünk egy megfelelő helyet).
Ezt a pörköltet lassú tűzön főzzük, ami 3-4 óráig eltart, és az előkészületeket még nem is számoltam. A főzés közben viszont lehet beszélgetni, szolidan iszogatni, és abból sem lehet baj, ha közben előkerül 1-2 zeneszerszám is. Telefon, TV, rádió stb. ne legyen a közelben, az e-maileket pedig holnap is meg lehet nézni.
Tehát lazítás! A tűz mellett az idősebbek felidézhetik a régi tábortüzek hangulatát, a fiatalok pedig friss élményekkel gazdagodhatnak. Csapatmunkáról lévén szó, az előkészületekből (fagyűjtés, hagymapucolás, hozzávalók aprítása stb.) mindenki kiveheti a részét.

Hozzávalók (10-12 személyre)
80 dkg marhahús, 60 dkg sertéshús, 50 dkg vegyes leves-zöldség (de lehet bármilyen fagyasztott zöldségkeverék is), 5 nagy fej hagyma, 3 db paradicsom, 6 db paprika, 10 dkg füstölt szalonna, 2-3 evőkanál zsír, 3-4 kávéskanál fűszerpaprika, 1-2 kávéskanál frissen őrölt feketebors, ízlés szerint só, egy üveg félszáraz vörösbor.

Elkészítés
A zsírban a felkockázott szalonnát kiolvasztjuk (ne süssük túl, nem túrós csuszába megy). Utána beledobjuk az apróra vágott hagymákat, és aranysárgára pirítjuk. A tűznek nem szabad nagyon lobogni, és ez maradjon is így egészen a főzés végéig. Ezt követően a hagymára szórjuk a fűszerpaprikát, majd meglocsoljuk egy kis vörösborral, és hagyjuk egy kicsit főni.
Mielőtt kezdene lesülni, mehet bele az elnegyedelt paradicsom és az apróra vágott paprika (a paradicsomot előtte meghámozhatjuk, ha nagyon akarjuk). Az egészet továbbfőzzük kb. jó fél óráig, szükség esetén vörösborral megöntözve. Azért készítjük ilyen alaposan a hagymás- és a lecsós alapot, hogy a kész pörköltnek tartalmas leve legyen.
A következő lépésként belekerül a marhahús, melyet kicsit pirítunk, majd az egészet felöntjük borral, épphogy ellepje.
Hozzávetőlegesen 1-1,5 óra múlva, ha a marha félig főtt, a disznó is követi a bográcsba nagytestű barátját.
Amikor mindegyik hús szinte megfőtt, belezúdítjuk zöldséget, és készre főzzük. A lé mindig lepje el az ételt, ha elfogy a vörösbor (megitta a szakács, esetleg elpárolgott), akkor pótoljuk vízzel.
Tányérba merve, frissen szeletelt kenyérrel, a bogrács mellett helyben fogyasszuk. Aki bírja, vékonyra szeletelt erős paprikával teheti tüzesebbé.
És persze az evés befejeztével folytatódhat a kerti mulatság, amíg el nem alszik a tűz…

Kőszegi József

A múltkor ismét megnéztem az „Állj mellém!” című amerikai filmet, s eszembe jutottak gyermekkorom nyarai: a vidéki nyaralások a nagymamáimnál, s azok a feledhetetlen finomságok, amellyel elkényeztettek bennünket, unokákat.
Ők szerencsére ráértek bíbelődni a konyhában, nem volt gond összedobni egy csirkepörköltet nokedlival, egy rántott húst sült krumplival, egy szilvalekváros gombócot, vagy sütni gyorsan egy mákos kalácsot.
Mi azonban „városi puhányok” vagyunk, akik a nyári melegben nem szívesen töltjük az időnket a forró konyhában. Azonban gyermekkorom kulináris élményei között vannak könnyen elkészíthető, de nagyon finom eledelek is:

Kakaós kifli

Hozzávalók
Tej, cukor, kakaó, néhány kifli.

Elkészítés
Megfőzzük a kakaót. A cukrot ne sajnáljuk, mert a gyerekek szeretik édesen, illetve szükségük van az „üzemanyagra”, hiszen egész nap mozognak.
Közben a kifliket fölkarikázzuk egy mélytányérba, ráöntjük a forró kakaót, s máris kész a pompás reggeli.

Krumpliderc

Hozzávalók
1 kg krumpli, 1 nagy fej vöröshagyma, nagy kanál zsír, só, pirospaprika.

Elkészítés
Ezt az ételt Bácskában készítik, és nagyon finom!
A krumplikat feltesszük vízben főzni. Ha megfőtt leszedjük a héját.
Közben az apróra vágott hagymát a zsíron megdinszteljük, majd a tűzről levéve beletesszük a sót és az őrölt paprikát (ne sajnáljuk), elkeverjük, majd beletörjük a krumplit.
Visszatesszük a tűzre, s néhány percig – gyakori forgatás mellett – összefőzzük az ízeket.
Friss kenyérrel és jéghideg kovászos uborkával tálaljuk.
Akik nem kedvelik a light-os ételeket, azok süthetnek rá szalonnából kakastaréjokat.

Kacsazsíros kenyér

Hozzávalók
Kacsazsír, friss kenyér, só, pirospaprika, paradicsom, veteményes kert.

Elkészítés
Kenyérszeleteket vágunk, majd megkenjük őket a zsírral. Miután a kacsazsír a nyári melegben ikrásan folyékony halmazállapotú, így a kenyér pillanatok alatt beszívja, s a nevéhez méltóan valóban zsíros kenyérré válik.
A tetejét megszórjuk sóval és pirospaprikával, s a kenyérrel a kezünkben kiballagunk a veteményeskertbe. Leszakítjuk a legérettebb paradicsomot, a ruhánkban megtöröljük; harapunk egyet a kenyérből, majd a paradicsomból, és ezt a tevékenységet addig folytatjuk, amíg mindkettő el nem fogy.
Aki még nem kóstolta a frissen leszakított, a nyári nap melegétől langyos paradicsomot, az nem is tudja, hogy milyen a paradicsom igazi íze!
Jó tanács: ha kiskorúnak szervírozzuk így az uzsonnát, ügyeljünk rá, hogy csak fürdőnadrág legyen rajta! Ugyanis az étkezés után az egész gyerek úszni fog a kacsazsírban és a paradicsom levében.
Jöhet az esti fürdés!

Zsolti bácsi

Bár tősgyökeres albertfalvainak tekintem magam, a helyi gasztronómia területén igazándiból csak betelepülő lehetek. Amikor a második világháború után megszülettem nem a gasztronómia volt a család fontos gondja, hanem az, hogy egyáltalán legyen mit ennünk. Emiatt jellegzetes, helyi ételkülönlegességekre nincs rálátásom. Gyerekkoromban, ami az ötvenes évekre esett, helyi vendéglátóhelyekre nemigen jutottam el. Egyrészt nem nagyon voltak, másrészt szüleim pénztárcája sem engedte meg. Így azokat az „ételkülönlegességeket” szeretném elmesélni, amelyeket megéltem. Előre bocsátom, egyáltalán nem panaszkodom, még ha a mai kor elvárásainak, igényeinek talán kevésbé felelnek meg.
Sokszor mondogatták nekem, hogy nehéz gyerekkorod lehetett a Rákosi korszakban. Ez így nem igaz. Nekem szép gyerekkorom volt szerető családom körében, és ha szegényesen is éltünk, azt nem éreztem, mert másról, a „gazdagabbról” nem volt ismeretem.
Akkor belevágok, hogy miket ettünk, illetve mire emlékszem. Persze csak a különlegességeket sorolom, amit ma már talán nem, vagy csak ritkán fogyasztunk, nem térek ki a főzelékekre a töktől a kelkáposztáig.

Élesztő pástétom (János nagypapa szerint a „maszlag”.)
Azt hittem erre senki sem emlékszik, de ha beírom az internetbe, legalább öt-hat recept jelenik meg. Sőt ma is sokan lelkesednek érte. Én annak idején szerettem, de jó pár évtizede nem próbálkoztam vele. Lehet, hogy egyszer újra kipróbálom.

Rántás
Főleg a főzelékek sűrítésére használják manapság. De gyerekkoromban ezt a kenyérre kentük, mint (mai szóval) szendvicskrémet. Több változata volt. Volt a sima, a pirospaprikás, a hagymás, és ennek változatai. Elfogadom, hogy nem egészséges, de az éhség még egészségtelenebb. Annak idején ebből indultunk ki.

Huszárrostélyos
Nagyon előkelő név. Legalább nálunk így hívták a zsírban mindkét oldalán megsütött (nem megégett) kenyeret, amit bőven lehetett fokhagymával bedörzsölni. Főleg meleg (idősebbeknél rumos vagy boros) teával volt érdemes fogyasztani. Mellékhatásai miatt általában csak vacsoraként volt célszerű alkalmazni, főleg, ha a család többi tagja is részt vett a lakomában.

Zsíros kenyér (zsíros deszka, bányászkrémes, proletár szendvics)
Már a sok névből is látszik, hogy a kor egyik kedvencéről van szó. Valljuk be, hogy ez az egyszerű étel ma sem népszerűtlen, legfeljebb az egészséges táplálkozás miatt hanyagoljuk. Pedig variánsai kifogyhatatlanok. A használt zsír alapján lehet „normál sertés”, pecsenye, kolbász-hurka zsír, esetleg kacsa- vagy libazsír. Rászórhatunk köménymagot, pirospaprikát, chilit, borsot külön-külön vagy vegyesen. Tehetünk rá hagymaszeletet (vörös-, új-, lila-, gyöngy-, póréhagymából), uborka, paradicsom vagy zöldpaprika karikát. Ez utóbbi is lehet édes, csípős, erős, méregerős stb. Ki tudná felsorolni az összes variációt.
Az ötvenes években azonban élt még egy, a mai embereknek talán meglepő megoldás, mint édesség. A jól megkent zsíros kenyeret vastagon megszórtuk kristálycukorral.

Édes megoldások
Az előbb említettnek „szerényebb” változata volt a kenyér bevizezése, és a vizes kenyér bemártása a kristálycukorba.
A valódi édesség a kenyérrel a lekváros volt. Abban az időben nagyanyáink, anyáink még tettek el házilag lekvárt, amellyel megkenve igencsak finom volt a kenyér. Még akkor is, ha nem volt alatta vaj. (A margarint akkor még nem ismertük.) Azért ha nem volt házi lekvár megtette a gyümölcsíz is, népies nevén „Hitler szalonna”.
Volt egy főtt tészta, amelyre úgy emlékszem, hogy nagymama szabógallérnak hívta. Valamilyen gyúrt tészta volt, amit tejben főztek ki, és így fogyasztottuk. (Az interneten ma a szabógallér alatt más recept szerepel. Ha rosszul emlékeznék a tészta nevére, elnézést kérek.)

Húsételek
Ritkán volt hús az ebédhez, általában csak vasárnap volt, és az is csak fasírozott (édesanyám így nevezte a fasírtot). Annak érdekében, hogy a pogácsa fasírt kiadósabb legyen, anyukám szabályosan „bepanírozta”: liszt, tojás, prézli. A hús-zsömle arány általában egy az egyhez volt. Időnként ehettünk „egybefasírtot” is, de az kevésbé volt kiadós. Ezek az ételek ma is ismertek, de nálunk volt egy specialitás, és ez a „fasírtpörkölt” volt. Ez teljesen pörkölt „technikával” készült, ahol a húst fasírtgombócok helyettesítették. Ezért sokkal gyorsabban készült el, mint a hagyományos pörkölt.
Számomra a legemlékezetesebb kapható csemegeáru a „fradikolbász” volt. Neveztük ezt „kétforintos” kolbásznak is, mivel egy kiló belőle húsz forintba került. Alapjában ez egy lecsókolbász volt. Nevét azért kapta, mert a néphit úgy vélte, hogy a feldolgozás során minden máshol kimaradt „nyesedéket” bele raktak, tehát ezért „Mindent bele!”. Való igaz, hogy néha szép kis mócsingot is találhattunk benne. De, és ezt most komolyan mondom, minden, ami belekerült valamilyen szinten hús volt. Nem volt benne ízfokozó, szója, és még ki tudja, mi minden van ma egy ilyen kolbászban. Azt mondták, nem tanácsos nyersen enni, inkább főzve javasolták fogyasztani. Én általában nyersen ettem, mert úgy jobban ízlett, és soha semmi bajom nem volt tőle.

Madaras Gábor

Családi, baráti összejövetelek, nagy beszélgetések fontos színtere a szépen terített asztal, az ott elfogyasztott finom ételek sora.
Az emberek között meghatározó kapocs a közös étkezés. Egy kedvesen kínált finom étel nagy feszültségeket is képes oldani, elromlott kapcsolatokon enyhíteni.
A „Zsolti bácsi konyhája” kétéves találkozás sorozatát nagyon jó kezdeményezésnek tartottam, nem fogom elfelejteni a sok kedvesen mosolygó, kipirult arcot, ahogy a finomabbnál finomabb ételeket kínálták, ahogy csendes megelégedéssel figyelték a nagy élvezettel táplálkozó résztvevőket. Életem kedves emlékeként őrzöm az itt megismert embereket és ételeket.
Nálunk otthon a családi és vallási ünnepek a magyar hagyományoknak megfelelően történtek, főleg a Duna–Tisza köze étkezési szokásai szerint. Kivételt az orosz húsvét jelentett; az én nagymamám görög keleti vallású volt, akit az I. világháború végén Szibériában az én hadifogoly nagyapám feleségül vett, és Magyarországra hozott.
Az orosz húsvét szép szokásait és hagyományos ételeit nagymamám haláláig megőrizte, és beépült a mi családunk ünnepi rendjébe is.
A két tradicionális étel a pászka és a kulics volt. A pászka túróból készült nagyon finom édesség. A túrót több napon keresztül szitán lecsöpögtették, majd vajjal, tejszínnel, tojással és cukorral nagyon alaposan eldolgozták. Mire egészen krémes állagú lett, az több órát vett igénybe, ezt a nehéz munkát nálunk mindig nagyapám végezte. A végén apróra vágott, hámozott mandula, dió és pisztácia került bele. Ezután egy levágott tetejű, piramis alakú fadobozba került több napra; amikor az ünnepi asztalon levették róla a fadobozt – megőrizte az alakját –, és a csonka piramis tetejébe egy szál virágot fűztek (általában rózsát vagy tulipánt). Ha túl korai időpontban volt az ünnep, akkor élő virág helyett krepp papírból sodorták a színes virágot.
Az ünnepi asztal másik különlegessége a kulics volt, ami egy nagyon sűrű tésztájú mazsolás kalács, olyan alakúra sütve, mint a pászka. A csonka piramis tetejébe itt is egy szál virág került, és cukormázból az XB betűk, amelyek oroszul a Krisztus feltámadt kezdőbetűi.
A kulicsra rákent finom pászkát édes grúz borral öblítették le Oroszországban, itthon muskotállyal.
Nagymamám orosz barátnői időnként találkoztak nálunk, ilyenkor hagyományos ételek kerültek terítékre. A legkedveltebb a hússal vagy édes káposztával töltött pirozski – könnyű tészta olajban kisütve – volt. Ebből a finomságból soha nem lehetett eleget készíteni. A vendégség fénypontja az aromás, erős tea különböző lekvárokkal ízesítve, amik nagymamám titkos receptjei szerint készültek. A kellemes, nosztalgikus beszélgetés mindig énekléssel ért véget; régi szép orosz románcokat, népdalokat énekeltek azonnal több szólamban. Nagyapám gyakran halk hegedűszóval kísérte a melankolikus orosz dalokat.
Szóval a szépen terített asztal, a szeretettel készített étel, a mosolygós arcú vendéglátás összetartja a családot és a barátokat, és még évtizedek múlva is az emléke óvja, védi a családot.

Husvéti Tiborné