Családi, baráti összejövetelek, nagy beszélgetések fontos színtere a szépen terített asztal, az ott elfogyasztott finom ételek sora.
Az emberek között meghatározó kapocs a közös étkezés. Egy kedvesen kínált finom étel nagy feszültségeket is képes oldani, elromlott kapcsolatokon enyhíteni.
A „Zsolti bácsi konyhája” kétéves találkozás sorozatát nagyon jó kezdeményezésnek tartottam, nem fogom elfelejteni a sok kedvesen mosolygó, kipirult arcot, ahogy a finomabbnál finomabb ételeket kínálták, ahogy csendes megelégedéssel figyelték a nagy élvezettel táplálkozó résztvevőket. Életem kedves emlékeként őrzöm az itt megismert embereket és ételeket.
Nálunk otthon a családi és vallási ünnepek a magyar hagyományoknak megfelelően történtek, főleg a Duna–Tisza köze étkezési szokásai szerint. Kivételt az orosz húsvét jelentett; az én nagymamám görög keleti vallású volt, akit az I. világháború végén Szibériában az én hadifogoly nagyapám feleségül vett, és Magyarországra hozott.
Az orosz húsvét szép szokásait és hagyományos ételeit nagymamám haláláig megőrizte, és beépült a mi családunk ünnepi rendjébe is.
A két tradicionális étel a pászka és a kulics volt. A pászka túróból készült nagyon finom édesség. A túrót több napon keresztül szitán lecsöpögtették, majd vajjal, tejszínnel, tojással és cukorral nagyon alaposan eldolgozták. Mire egészen krémes állagú lett, az több órát vett igénybe, ezt a nehéz munkát nálunk mindig nagyapám végezte. A végén apróra vágott, hámozott mandula, dió és pisztácia került bele. Ezután egy levágott tetejű, piramis alakú fadobozba került több napra; amikor az ünnepi asztalon levették róla a fadobozt – megőrizte az alakját –, és a csonka piramis tetejébe egy szál virágot fűztek (általában rózsát vagy tulipánt). Ha túl korai időpontban volt az ünnep, akkor élő virág helyett krepp papírból sodorták a színes virágot.
Az ünnepi asztal másik különlegessége a kulics volt, ami egy nagyon sűrű tésztájú mazsolás kalács, olyan alakúra sütve, mint a pászka. A csonka piramis tetejébe itt is egy szál virág került, és cukormázból az XB betűk, amelyek oroszul a Krisztus feltámadt kezdőbetűi.
A kulicsra rákent finom pászkát édes grúz borral öblítették le Oroszországban, itthon muskotállyal.
Nagymamám orosz barátnői időnként találkoztak nálunk, ilyenkor hagyományos ételek kerültek terítékre. A legkedveltebb a hússal vagy édes káposztával töltött pirozski – könnyű tészta olajban kisütve – volt. Ebből a finomságból soha nem lehetett eleget készíteni. A vendégség fénypontja az aromás, erős tea különböző lekvárokkal ízesítve, amik nagymamám titkos receptjei szerint készültek. A kellemes, nosztalgikus beszélgetés mindig énekléssel ért véget; régi szép orosz románcokat, népdalokat énekeltek azonnal több szólamban. Nagyapám gyakran halk hegedűszóval kísérte a melankolikus orosz dalokat.
Szóval a szépen terített asztal, a szeretettel készített étel, a mosolygós arcú vendéglátás összetartja a családot és a barátokat, és még évtizedek múlva is az emléke óvja, védi a családot.

Husvéti Tiborné