
Itt a nyár, a pihenés és a kikapcsolódás időszaka. Szóval hanyagoljuk a konyhát, lepje be a por a tűzhelyet!
Utazzunk el valahová, de ne magyar módira, hogy visszük a konzerveket és a félkész kajákat, hanem járjunk éttermekbe. Persze nem a legdrágábbakba, hiszen bármerre járunk a világban, mindenhol találhatunk a pénztárcánknak megfelelő helyeket. Tapasztalatból mondhatom, hogy legtöbbször az egyszerű, a helyiek által is látogatott kis vendéglőkben ehetjük a legfinomabbakat. Persze csak akkor, ha nem mindenhol a megszokott jó kis rántott húst rendeljük, hanem az adott ország, vagy szeretett hazánk egy-egy régiójának a jellemző ételeit is megkóstoljuk. Érdemes mindenhol a konyhafőnök ajánlatát is tanulmányozni, vagy megkérdezni a pincért, hogy mi a szakács kedvenc eledele, ugyanis (már csak az érzelmi vonzódás miatt is) azt készíti el a leggondosabban.
Ha itthon vagyunk, vagy van hétvégi telkünk, hívjuk meg a barátainkat egy kis kellemes esti borozgatásra! Mindenféleképpen ügyeljünk arra, hogy több fajta bort is kínáljunk: a megfelelő hőmérsékleten, a megfelelő pohárban!
A baráti iszogatás elengedhetetlen feltétele – a minőségi borok és a jó társaság mellett – a borkorcsolyák minél szélesebb választéka. Kiinduló pont a szalonna friss kenyérrel és zöldpaprikával, valamint a zsíros kenyér lilahagymával, már csak a férfiak és a hagyományos ízvilágot kedvelő barátaink iránti tiszteletből is. Illetve tegyünk az asztalra olajos magvakat (diót, mogyorót, mandulát…), gyümölcsöket (almát, körtét, szőlőt…) és olívabogyót. Természetesen az asztal legfőbb és egyben legrizikósabb éke a szépen feldíszített sajttál. Miért? Azért mert nem mindegy, hogy a különböző fajta sajtokhoz milyen bort társítunk, ugyanis egy rossz párosítás merénylet az ízlelőbimbók ellen!
A sajt majdnem olyan régi társa az embernek, mint a bor. Szintén fáradságos, olykor hosszadalmas munkával állítják elő, és egyik-másik fajtáját évekig érlelik – ezért szinte egyedülállóan rokonítható a borhoz. S az ínyencek nagy örömére az utóbbi esztendőkben a sajtok egyre szélesebb választékát kínálják a hazai üzletek; és ha ezekhez ki tudjuk választani a megfelelő borokat, akkor biztos, hogy egyedülálló gasztronómiai élményekhez juttathatjuk a barátainkat.

Nézzük a különböző fajtákat:
CAMAMBERT ÉS BRIE SAJTOK
E fajták ízanyagának a zöme a sajt külső penészrétegében van – főképp a markáns ízek -, ezért alapvető szempont, hogy a választott bor ízben ezzel a réteggel harmonizáljon. Amíg a brie sajtokon természetes módon kialakult penészréteg található, addig a camambertnél ez mesterséges beoltás eredménye.
A vörösborokban és a barrique-hordóban érlelt fehérborokban levő cserzőanyag jelenléte kellemetlen ízhatást eredményez, ugyanis túlságosan kihangsúlyozza az e sajtokra jellemző enyhe kesernyésséget. Ezért száraz pezsgőt, illetve kifejezetten alkoholszegény és savakban sem túl gazdag száraz fehérbort (pl. olaszrizling) kínáljunk hozzá.
LÁGY ÉS KENHETŐ SAJTOK
Ezek íze nem nevezhető kifejezetten karakteresnek, ezért a hozzájuk hasonló „sima” borokat kívánják.
Nagyon jól harmonizálnak savakban gazdag rizlingekkel, vagy kifejezetten tanninszegény, lágy vörösborral (pl. beaujolais, kékfrankos).
KECSKESAJTOK
A kecsketej jellegzetes íze miatt ezt a sajttípust teljesen külön kell kezelni.
A kecskesajt legjobb kísérője az a bor, amely elegendő jellegzetes ízanyagot hordoz ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a sajt és a bor robosztussága. A fehérborok közül ajánlatos hosszabb ideig fahordóban érlelt bort (pl. királyleányka) választani, de nagyon szépen harmonizál a telt vörösborokkal (pl. Villányi Kékoportó) is.
FÉLKEMÉNY SAJTOK
E sajtfajta őshazájának a svájci legelőket tartják, legismertebb képviselője az Emmentaller. Többségük nyers tehéntejből készül, érlelésük hónapokig tart.
A kiegyenlített, savakban gazdag, magas alkoholtartalmú borokkal (pl. Somlói Hárslevelű, chardonnay) a legfinomabbak.
KEMÉNY SAJTOK
E sajtok mindegyike – edami, parmesan, cheddar – tejsavas erjedésen és fehérjebontáson esik át, ezért aromásak, savasak, kellemesen kesernyések.
A sokáig tartó érlelés (2-24 hónap) alatt kialakuló csípős íz mindenképpen magas tannintartalmú vörösbort (pl. Egri Bikavér, Chianti Classico) kíván.
KÉK SAJTOK
Roquefort, Stilton, Gorgonzola – hmm már a nevük is bódító –, amelyek fantasztikus ízgazdagságához, csak a hasonló jellemzőkkel bíró édes borok (pl. Tokaji Aszú, édes szamorodni, portói) az igazán méltóak.
Tudom, hogy néhányan most összevonják a szemöldöküket, de itt az ideje rágyújtani egy finom szivarra! Ugyanis én Hamvas Bélától tanultam a borozás művészetét, ahol az étel a test, a bor a lélek, a dohányfüst pedig a szellem.
Tökéletes!
Zsolti bácsi