A gyuvecs a Balkán egyik legjellemzőbb étele, bár a PR-ja nem olyan hatékony, mint a csevapé vagy a muszakáé. Viszont gyerekkoromban sokszor került az asztalunkra, mint azt hiszem számos más Szerbiában élő családéra is, hiszen egyszerű és nagyszerű.

A gyuvecs nemcsak az ételt, hanem azt a cseréptálat is jelenti, amit régen még a parázsba vagy a kemencébe tettek (de mára ezt a tűzálló üvegtálak váltották fel). Ebben szépen lassan, egyenletesen főtt meg az étel. Ebből is látszik, hogy a gyuvecsbe szinte bármi bekerülhet, persze létezik egy-két „eredetibbnek” tekinthető változat.

A fő irányvonalak, amelyeket vagy harminc recept átolvasása után fel tudnék vázolni:

- A gyuvecs alapvetően nyári étel, hiszen fő összetevői a mértéktelenül adagolt hagyma, paradicsom, paprika. A bolgárok minden egyéb létező zöldséget, így padlizsánt, okrát is bőven pakolnak bele, ezzel szemben a szerbek inkább a visszafogott irányvonalat követik. Boszniából a káposztás, illetve babos recepteket találtam.

- A szerbek inkább disznóhúsból készítik, míg a bosnyákok a birkára szavaznak.

- Szerbiában rizs, Bulgáriában inkább krumpli a töltőanyag.

- A szó eredete a török güvec-ben keresendő, ami ugyanilyen zöldséges egytálétel, naná, hogy birkából.

Gyuvecs

Mi kerül a 3 személyes adagba?

30 deka sertéskaraj, 3-4 szelet húsos szalonna, 20 deka rizs, 1 tv paprika, 2 vöröshagyma, fél fej káposzta, 1 deci paradicsomlé, olaj, só, bors, őrölt pirospaprika.

Hogyan készül? A húst felkockázzuk, és kevés olajon előpirítjuk. Egy tűzálló tálba öntjük a rizst, amit fűszerezünk, felöntjük paradicsomlével és még 2 deci vízzel is. A tetejére pakolható a felkockázott zöldség, a legtetejére meg a hús és a szalonna. Az egészet lefedjük alufóliával, és vagy 1 órán keresztül sütjük a sütőben. Fél órára még visszatoljuk, ekkor már fólia nélkül.

Kern Ágnes gasztroblogger