Hozzávalók
1 kg burgonya, 2,5 dl olaj, 20 dkg liszt, 1 fej vöröshagyma, fűszerpaprika, só, 60 dkg füstölt sonka.

Elkészítés
A meghámozott burgonyát sós hideg vízzel éppen, hogy ellepve tesszük fel főzni. Főzést követően hozzáadjuk az olajat és a lisztet, majd habverő segítségével jól elkeverjük. Tálalása a felszeletelt sonkával együtt történik, majd hagymás, paprikás zsírral meglocsolva díszítjük.

Pethő Mária

Palóc étel. Dorogházán, apai nagyszüleim falujában készített recept.

Hozzávalók
Kb. 1,5 kg öreg krumpli, liszt, libazsír, tehéntúró, 5-10 dkg liba vagy disznó töpörtyű.

Elkészítés
A krumplit megmossuk, meghámozzuk, és kb. 2-3 mm vastagra vágjuk vagy gyaluljuk, hogy minél kevesebb víz kelljen a megfőzéséhez. Csak annyi vizet tegyünk rá, hogy éppen ellepje. Megsózzuk, és puhára főzzük.
Ha puha, a krumpliról a főző vizet leöntöm, de nem öntöm ki, mert esetleg még kell hozzáönteni a masszához.
Még forrón krumpli törővel összenyomkodom, hogy a liszttel való összedolgozás könnyebb legyen, majd aprónként rászórom a lisztet. Fakanállal összekeverem. A robotgép dagasztó spiráljával összedolgozom. Az állagának a krumplipürénél sűrűbbnek kell lenni. Ha úgy látom, hogy száraz a keverék, akkor a krumpli levéből öntök hozzá. Amennyiben lágy még a krumpli-liszt püré, akkor lisztet teszek még hozzá. (Ez az oka, hogy a recept elején nem írtam a liszt mennyiségét.)
A dagasztó spirállal jól összekeverem, de úgy, hogy alatta a tűz kis lángon égjen, hogy a liszt egy kicsit meg is süljön a krumplival. (Zománcos lábas használatakor láng elosztót is teszek az edény alá.)
Egy másik olyan lábasba, amiben nem ég le az étel (pl. teflon, vagy más tapadás gátlóval bevont edények) teszek egy kis libazsírt.
Fakanálra veszek ki a krumpliból, és a kés fokával nagyobb galuskákat szakítok, amit a lábos oldalára kenek, hogy kicsit merevedjen a tészta, mert így a galuskák nem fognak összeragadni. Ha már 5-6 galuska van az edény szélén, letolom a zsiradékba. Ha készen van, akkor összerázogatom (nem keverem, mert összeragadnak a kiszaggatott galuskák) a felforrósított libazsírban.
Tálalásnál tehéntúróval hintjük meg a tányérokon. Apróra vágott, kisütött liba vagy disznó töpörtyűvel gazdagítom. Szükség szerint sóval is megszóróm az egészet.

Palócföldön ezt általában liba, vagy kacsa vágáskor szokták csinálni. Búcsúkor is szívesen várják a vendéget vele. Ilyenkor még apró darabokra vágott sült máj is kerül a tetejére. A család körbeüli a terített asztalt. Nagy tálban, az asztal közepén tálalja a háziasszony.
Csak öreg krumpliból lehet készíteni, az újkrumpli keményítőtartalma (pontosabban hiánya), és nagy nedvesség tartalma nem alkalmas erre. Manapság már köretként is fogyasztják, de a régi, szegény időkben főétel gyanánt ették. Fogyókúrázóknak nem ajánlott!

Bakos Gabriella

Könnyű nyári vacsora friss borsóból.

Hozzávalók
Egy fej hagyma, zsiradék (zsír vagy olaj, ki mivel szokta), fél kg borsó (a friss jobb, de lehet mirelit is), őrölt piros paprika, só, paprika, paradicsom, 1 evőkanál tejföl.

Elkészítés
Tulajdonképpen, mint egy pörköltet, úgy készítjük el a borsót, de lehet kis kockára vágott tökkel, cukkínivel is.
A hagymát megfonnyasztjuk a zsiradékon, majd beletesszük a piros paprikát, pici vizet, majd a borsót, paprikát, paradicsomot, sózzuk, majd puhára főzzük, s a végén tejföllel ízesítjük.
A legfinomabb nokedlivel, de lehet rizzsel, tésztával is tálalni.

FTA

Ha böngészünk az interneten, és rákeresünk a hagymás babra „Bud Spencer”-módra, sokoldalnyi találat jön föl, ahol a legkülönfélébb szerzők vélik megtalálni a „bölcsek kövét”, azaz a híres filmben szereplő hagymás bab receptjét. Holott erre a filmben a leghalványabb utalás sincs. (Amikor ugyanis egy kis tábori gázpalackon, serpenyőben valamiféle ételt kavargató, nagydarab főhősünk előtt sorra szaladnak el a gengszterek, mindegyik megáll egy pillanatra, beleszimatol a levegőbe, és megjegyzi: „De jó illat van! Hagymás bab?” „Az” – bólint rá Bud Spencer. No, ennyi a receptúra eredetije, és ez, ugyebár, nem túl sok. Mégis tucatszám olvasni a netre feltett receptek címei között ilyeneket: „Az igazi filmbeli hagymás bab receptje” vagy „Ahogyan Bud Spencer szerette”, „Hogyan készítette Bud Spencer a hagymás babot?”, stb. – írva ezeket anélkül, hogy a fentiekben vázolt rövid jelenetben elhangzottaknál bárkinek is egy szemernyivel több információja lenne arról a valamiről. És lássuk be, ez elég karcsú információnak. Ugyanakkor az sem vitás, ez a jelenet sokaknak megmozgatta a fantáziáját, és azt vélték beleképzelni abba a lábaskába, ami a szívükhöz közel áll, illetve legalább ehető valami… és kivirágzott e tárgyban a költészet. Sok alanyi költő megfellebbezhetetlen bizonyossággal írta le a „tutit”, s a fantáziának csak a papír, illetve a klaviatúra szabott határt.
Megvallom, én is a „Bud Spencer-féle hagymás bab” fanok közé kerültem, mígnem több receptet kipróbálva rá nem jöttem – mintegy hirtelen megvilágosodásként –, hogy mi a közös baj mindegyikkel, és hogy lehet a költészet művészetére emelni a mániát, a „karcsú eredeti” leírásból új világot teremteni…
Mint minden nagy dolog, ez is roppant egyszerű, csak előítélet-mentesen kell rácsodálkozni a világra, azaz egy étel nagyszerűségére.
Mert mi is a gond az összes „igazi” recepttel? Az, hogy eláztatják a pirított hagymát. És a főtt hagyma ízvilágát nem lehet egy napon említeni a jól lepirított hagymáéval! Amikor bármilyen vizet tartalmazó anyagot, mártást, paradicsomszószt, zöldségeket, nyers húst stb. teszünk a pirított hagymás alapra – még sót sem szabad, mert a só vízszívó, ún. higroszkópos volta miatt még a levegő páráját is azonnal magába szívja –, a jó pirított hagymánkból azonnal főtt hagyma lesz, és annak íze a padlásról a pincébe esik!

Lássuk tehát az alapételt!
Úgy 20-25 dkg szárazbabot áztassunk be minimum 8-10 órára. Majd tegyük fel főni (nem túl sok) sós vízben (sok sóval, ez lényeges, mert a sót kellőképpen ekkor kell a babnak magába vennie, mert, mint már említettem, az utólagos sózással tönkreteszem az egészet). Lehetőleg ne kuktában főzzük, mert hogy gusztusos és kellőképpen lecsöpögtethető legyen, látni kell a bab mindenkori állapotát, egyrészt nehogy szétfőjön, másrészt viszont kellőképpen megpuhuljon. Itt egy nagyon keskeny pallón kell egyensúlyozni! És minden bab más időt kíván meg, ezt tehát látni kell! Ha megfőtt, leszűrjük, lecsöpögtetjük, és a szűrőben legalább néhány órát száradni hagyjuk, legalább addig, amíg a külseje a baboknak úgy nagyjából száraz nem lesz.
Amikor már nagyjából jónak ítéljük az állagát, veszünk (a fent említett mennyiséghez) úgy legalább 3-4 nagyobb fej vöröshagymát, összevágjuk őket (de nem kell apróra, mintha pörkölthöz lenne, inkább elfelezve, és szálirányban fölszeletelve), majd zsíron vagy olajon (kisütött
füstölt szalonna zsírján a legjobb) szépen egyenletesen lepirítjuk. De tényleg legyen lepirítva a barna-sötétbarna árnyalatig, nem csak fonnyasztva, mint a pörkölthöz! Persze vigyázva, nehogy megégjen, azért, mert akkor kesernyés íze lesz.
Ekkor rátesszük (és nem rádobunk, mint a majd minden trendi szakácskönyvben, ahol is mindig mindent dobálnak) a lecsöpögtetett babot, majd kicsit együtt kavargatva tovább sütjük, hogy a közben kihűlt bab is átmelegedjen, és felvegye a pirított hagyma egyedülálló ízét, és lehet tálalni, mert kész van!

Ízvilág fokozása, javítása – variánsok, jótanácsok
Ahogyan már említettem, talán a legjobb a hagymát kisütött füstölt szalonna zsírján pirítani, de a szalonna egyszerű kenyérszalonna legyen, mert a látszólag finomabb húsos szalonnák húsos része a kisütés folyamán nagyon kiszikkad, megkeményedik, és mint a fentiekből is kiderül, itt további főzésre már nincs lehetőség, hogy visszapuhuljon (ami amúgy is mindig kétesélyes). Ha kolbászt is akarunk tenni bele, az nagyon jó íz- és élményfokozó, de vigyázat, a sütőkolbászt még a már majdnem teljesen kisült szalonnához kell karikázni, amikor is a sütőkolbászból is kimegy az összes nedvesség, és akkor azonnal kiszedni a zsírból, mert különben megég, megkeményedik. (Majd a végén hozzákeverjük a babhoz.) Amikor a babot hozzátesszük a pirított hagymához, és kicsit együtt sütjük őket tovább, akkor már ne tegyünk hozzá friss sütőkolbászt, mert relatíve nagy nedvességtartalmánál fogva azonnal eláztatja a pirított hagymát – és oda a „mű”. Száraz füstölt kolbászt lehet a végén belekarikázni, de tudni kell, hogy az nem fog ott tovább puhulni, ha tehát nagyon szikkadt, az bizony kemény is marad. Ha pedig még a zsírba tesszük bele, élvezhetetlenül megkeményedik. Lángolt kolbász talán még a legjobb választás ilyenkor, ha már kolbászfanok vagyunk. Ugyanígy – már a tűzről levéve – lehet esetleg erős paprikát rákarikázni, vagy kinek mi kedves, de paradicsomot, nagy nedvességtartalmú bármi mást nem, mert még kihűlő állapotában is azonnal eláztatja a pirított hagymát, amely ilyenkor „kardjába dől”. Sózni még kihűlő állapotában sem szabad, mert ahogyan már említettük, nedvszívó hatása miatt ugyanígy öngyilkosságra készteti a jó hagymánkat. Maximum csak az étkezés elkezdésekor lehet sózni, aki feltétlenül akarja. De a lényeg, a babot kell annyira sós vízben megfőzni, hogy az étel feltétlenül szükséges sótartalmát (és ez az étel kívánja a sót) a sós bab biztosítsa.
A megkívánt – és tetszés szerinti – fűszerezést is a bab főzőlevében „kell elkövetni”. Én például szeretek a főzőléhez Erős Pistát, chiliőrleményt, köményt stb. tenni, mindennek csak a fantázia szab határt. És azért kell rövid lében főzni, hogy ezek az ízek mind a babba menjenek bele, ne pedig – a jobb sorsra aligha váró – főzőlében maradjanak.
Próba szerencse – tartja a közmondás –, és éljen a Bud Spencer által valószínűleg sohasem evett hagymás bab, éljen örökké a névadó; és vesszenek a gengszterek!

Egedy Tamás

A bableves a hosszú élet egyik titka. S nem csak azért, mert nagyon finom, hanem a száraz bab igen értékes táplálék, ugyanis a fehérjeértéke tízszerese a burgonyáénak, illetve nagy mennyiségben tartalmaz vasat, magnéziumot és cinket.
A bab hazája Mexikó, ahol az indiánok egyik legősibb eledele volt, s a bevándorló európaiak is igen hamar megkedvelték, hiszen a vászonzacskóban, a nyeregtáskában szállított bab korlátlan ideig tárolható volt, kis helyet foglalt el, és nagyon tápláló, koncentrált éteknek minősült. Magyarországra a XVI. században jutott el, s azóta is mindannyian nagyon szeretjük.
Elkészítésének az egyik legfinomabb formája a nagyhírű regényírónkról, Jókai Mórról elnevezett finomság, amelyet Gundel Károly receptje nyomán közlök:

Hozzávalók
25 dkg tarkabab, 1 füstölt sertéscsülök, 30 dkg sütőkolbász, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 fej hagyma, petrezselyemzöld, 2 zöldpaprika, 1 paradicsom, 1 marék csipetke, 4 dkg zsír, 2 babérlevél, 1 mokkáskanál pirospaprika, 2 gerezd fokhagyma, 1,5 dl tejföl, liszt, só.

Elkészítés
A babot jól megmossuk, és előző este beáztatjuk. (Ha fejtett babból készítjük, erre nincs szükség, viszont 35 dekát számítsunk belőle.) A csülköt megmosva, megtisztítva kb. 1,5 liter vízben puhára főzzük, hogy a csont kicsússzon belőle. Másnap a karikára vágott zöldségeket a csülök főzőleve tetején megfagyott és lekapart zsíron megpirítjuk. Ha barnulni kezd, az áztatólével együtt hozzáöntjük a babot, felöntjük a füstölt lével, babérlevéllel, egy gerezd sóban tört fokhagymával, a kis kockára vágott paprikával és paradicsommal puhára főzzük.
Közben a kolbászt megsütjük, kivesszük, és vékony karikákra vágjuk. Ha a bab megfőtt, a kolbászzsírral, az apróra vágott vöröshagymával, egy gerezd sóban tört fokhagymával és 2 evőkanál liszttel világos rántást készítünk, az utolsó pillanatban pirospaprikával és petrezselyemzölddel meghintve. Ha a leves a rántással felforrt, tejföllel behabarjuk, végül belefőzzük a csipetkét, utoljára hozzáforraljuk a kolbászkarikákat.
Tálalás előtt kis kockákra vágjuk a csülökhúst, és arra merjük rá a forró levest. Ecettel, tárkonyecettel tányérján ki-ki utánaízesítheti, esetleg igen kevés porcukorral ellensúlyozva a savanyú ízt.

Zsolti bácsi

Gyerekkoromban a tojáslevessel a világból ki lehetett kergetni. Az óvodáskori első találkozástól kezdve irtóztam tőle, és a későbbi „menzás” évek sem tudták megkedveltetni velem a köményes sós lét, amelyben a tojás ízét egyáltalán nem éreztem. Ettől az egytől eltekintve viszont az összes tojásételt imádom, így időről időre felmerült bennem az ötlet, hogy meg kellene újítani ezt az ételt, úgy hogy a tojásos ízvilág jobban érvényesüljön. Ennek a gondolatnak az eredménye az alábbi recept. Az eddigi „tesztalanyoknak” nagyon ízlett!

Hozzávalók (4 személyre csészés mennyiségben)
20 dkg húsos császárhús apró kockákra vágva, szükség esetén kevés étolaj, 8 dl erőleves (kockából is lehet), 4 tojás, 1 dl főzőtejszín vagy 2-3 evőkanál 20 %-os tejföl, 2 teáskanál ecet, fél csokor petrezselyem, só, bors. Igény esetén fejenként még egy tojássárgája a tálaláshoz.

Elkészítés
Az apró kockákra vágott császárhúst közepes lángon megpirítom. Ha tényleg jó húsos, és emiatt nem sül ki elég zsiradék, teszek alá egy kevés étolajat.
Ha a császárhús megpirult, felöntöm 8 dl erőlevessel, majd a lébe beleteszek két teáskanál ecetet (ez ízlés szerint lehet több vagy kevesebb is).
A tojásokat felverem, sózom, borsozom, majd a forró levesbe csorgatom. Ezután a levesbe keverem a főzőtejszínt (vagy ízlés szerint 2-3 evőkanál tejfölt, de utóbbi esetben figyelni kell a tejfölcsomók teljes eloszlatására). A főzést kis lángon pár percig folytatom, közben sóval, borssal véglegesen beállítom a megfelelő fűszerezést. Végül a levesbe dobom az apróra vágott petrezselymet, ennek is adok pár percet, majd leveszem a levest a tűzről.
Tálaláskor ízlés szerint a tányérba egy-egy tojássárgája helyezhető (az erőleves tojással inspirációja alapján). Amikor elkeverjük gyönyörű aranysárga színt ad a finom levesnek.

Békési Zsófia

Családi hagyomány, hogy összevont születés-névnapokra ezt a levest kérik a gyerekek a nagymamától.

Elkészítés
2 dkg margarint egy evőkanál liszttel kikavarunk rántásnak, tetszés szerint zúzott fokhagymát teszünk hozzá, majd 3 dl vízzel felforraljuk. Két tyúkhúsleves kockát feloldunk benne. 5 dkg juhtúrót 2 dl tejfölben elkeverünk, és a levesbe tesszük, majd 6 dl vízzel föleresztjük. Egyet forraljunk rajta, majd cukorral, kaporral, ecettel ízesítjük tetszés szerint.
A gombócokhoz egy tojást habosra keverünk egy evőkanál búzadarával, egy evőkanál liszttel, majd 5 dkg juhtúróval. Végül kaporral ízesítjük, s kb. öt centiméter átmérőjű gombócokat formálunk. A gombócokat már előző nap is elkészíthetjük, lefóliázva betesszük a hűtőbe. A kész levesbe dobáljuk őket, s még addig főzzük, amíg a gombócok feljönnek a tetejére.

Bakos Gabriella

A káposztás gomba, szepés gomba ünnepi eledel volt Szabolcsban. Karácsony első napján és szilveszterkor fogyasztották mint böjti ételt.

Hozzávalók
40 dkg savanyú káposzta, 30 dkg friss gomba, 5 dkg zsír, 1 nagy fej vöröshagyma, 5 dkg liszt, kevés pirospaprika, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl tejföl.

Elkészítés
A savanyú káposztát feltesszük főni, mikor félig puha, hozzávegyítjük a gombát. Rózsaszínű, hagymás rántással, majd tejföllel ízesítjük. Böjti időszakon kívül adhatunk hozzá füstölt oldalast vagy kolbászt is.

Pethő Mária

Ez a recept nagymamámtól maradt rám, amikor „semmi nincs itthon”.

Hozzávalók
1 közepes fej fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma (nem feltétlenül kell hozzá, de én szeretem benne), őrölt pirospaprika, só, paradicsompüré, 1 csomag gyufatészta (csipetke).

Elkészítés
A fokhagymát gerezdekre szedjük, megpucoljuk, majd összevágjuk, vagy fokhagymanyomón átnyomjuk. A vöröshagymát is apróra vágjuk.
Vizet teszünk egy fazékba (kb. 2 litert), majd beletesszük a hagymákat, sózzuk, s amikor felforr, teszünk bele pirospaprikát (kb. 1 teáskanállal, ki hogy szereti), majd nyomunk bele egy kis paradicsompürét. Forrás után kb. 20 perc, mire elkészül.
Közben kifőzzük a tésztát, majd rászűrjük a levest.

FTA

Hozzávalók
1 csirke (amely kapirgáló, boldog csirke legyen), 1 evőkanál zsír vagy olaj, 1 fej vöröshagyma, 1 paprika, 1 paradicsom, 1 szál fehér- és 1 szál sárgarépa, 1 szelet zellergumó, petrezselyemzöld, 1-2 szem burgonya, őrölt paprika, só, bors.

Elkészítés
A feldarabolt csirkéből pörköltet főzünk. Amikor a hús félig megfőtt, felöntjük vízzel (tetszés szerinti mennyiség). Forrás után belerakjuk a karikára vágott zöldségeket, és készre főzzük. Csipetkét készítünk, és végül azt is belefőzzük a levesbe.

Panni néni