Ha étteremben vagyunk, és az étlapon felfedezem a sztrapacskát, mindig szoktam kérni. Legtöbbször csalódni szoktam, mivel nagyon sokszor sima nokedli van túróval és szalonnával összekeverve.
Aki ismeri az igazi sztrapacskát, az a színéből rájön, hogy melyik az igazi és melyik a hamisítvány. A kissé elszíneződött az igazi, mivel a krumpli ha áll, kezd megbarnulni, tehát ha szép világos marad, akkor az nem az igazi. Ezt az ételt csak régi krumpliból lehet készíteni a keményítőtartalma miatt, az újkrumpli vizes állaga nem jó.
Hozzávalók, ha rászánjuk magunkat, akkor nem érdemes egy kiló krumpliból készíteni, kezdjük két kilóval, válasszuk a lisztes fajtát, természetesen hámozás és mosás után, amit a reszelő durva oldalán lereszelünk. Utána annyi finomlisztet, amennyit felvesz (nem szeretek méregetni) csomómentesre keverünk, gyorsan kell dolgozni, mivel a krumpli elég gyorsan barnul, és levet ereszt, én nem szoktam leszűrni a levét, mivel a liszt úgyis felveszi. A masszát sózom, borsozom, és a biztonság kedvéért (tudom, hogy ez szentségtörés) beleütök 1-2 tojást. Forrásban lévő vízbe szaggatom tetszés szerint nokedli szaggatóval, vagy deszkáról késsel, vagy ha nagyobbakat szeretnénk, akkor kanállal, ezt addig ismétlem adagonként, míg a massza el nem fogy, és a galuskák feljönnek a víz tetejére, akkor leszűröm, és egy nagyobb tálba szedem. Ezután ízlés szerint lehet juh- vagy tehéntúróval, a tetejére kisütött szalonnával összekeverni a zsírjával, és tejföllel meglocsolni. Vagy még dinsztelt savanyú káposztával is, amihez kb. fél kg vízben kissé kiáztatott, kinyomkodott, kevés zsírban párolt, borsozott káposztával kell összekeverni a galuskákat. Természetesen erről sem hiányozhat a jó tejföl és a kockára vágott szalonna.

Hamza Kati