Az alábbiakban egy olyan receptet írok le, ami szívemnek nagyon kedves. A Lélekkonyha gasztroblog bloggereként nap mint nap fedezek fel újabb és újabb ételeket, vagy éppen kirándulom körbe a világot képzeletben, különböző gasztroélményeket kutatva. Ez a recept azonban mégis valami másért különleges a számomra…
Valahányszor, ha hétvégi ebédre gyűlt össze a család, egy dolog biztos volt: az almás sütemény, melyet mindig a nagymama sütött, és ami a legfinomabb, amit valaha ettem. Ez az ő specialitása, amit egy generációkon át féltve őrzött, anyáról lányra, nagymamáról unokára szálló „ősi” recept alapján készített el. Mostanság, mivel gyönge kezei már nem engedik a sütés-főzést, engem ért a megtiszteltetés, hogy tovább vigyem ezt a gyönyörű hagyományt és ezáltal ezt a különleges receptet is, melyet úgy döntöttem ezúttal a nagyközönséggel is megosztok. Hiszen nincs is annál szívmelengetőbb érzés, mint belegondolni abba, hogy egy ilyen ezeréves recept a saját útját kezdi járni, s talán háziasszonyok sora örökíti majd tovább azt, az idők végezetéig…

Hozzávalók
A tésztához: 40 dkg finomliszt, 20 dkg rétesliszt, 35 dkg vaj, 2 tojás sárgája, 10 dkg porcukor, 2 dl tejföl, 1 kiskanál sütőpor, 1 citrom reszelt héja, kevés vanília kivonat.
A töltelékhez: 2 kg savanykás alma, 15 dkg dió, fahéj, 6-7 evőkanál barna cukor, 1 citrom leve, 1 tojás a lekenéshez.

Elkészítés
Először a tésztát készítjük el. A lisztet a porcukorral, a sütőporral és a felkockázott vajjal összemorzsoljuk (vagy a robotgép segítségét hívjuk), majd hozzáadjuk a többi alapanyagot. Egynemű tésztává gyúrjuk, és a hűtőbe tesszük egy órára.
A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, és durvára daráljuk.
Közben elkészítjük a tölteléket. Az almákat meghámozzuk, és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Meglocsoljuk a citrom levével, hogy ne nagyon barnuljon meg.
Ezután kivesszük a hűtőből a tésztát, és kettévágjuk. Az egyik darabot lisztezett deszkán akkora méretűre nyújtjuk, mint a tepsi (a sütőbe való nagy tepsiben készítem), és elterítjük benne. Megszórjuk a dió felével, majd erre jöhet a jól kifacsart reszelt alma, amit egyenletesen eloszlatunk a tésztán. Megszórjuk a cukorral (csak hozzávetőlegesen írtam a cukor mennyiséget, mert az alma savanyúságától függ, a lényeg, hogy ne legyen túl édes) és a fahéjjal.
A tészta másik felét is kinyújtjuk, és beborítjuk vele az almás részt. A tetejét megszurkáljuk és lekenjük a tojással, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Addig sütjük, amíg szép aranybarna lesz a teteje. Ha kissé kihűlt szeletekre vágjuk, és porcukorral tálaljuk. Langyosan, kissé ropogósan a legfinomabb.

Surányi Judit (Lélekkonyha gasztroblog)