„A pirítós kenyér mint a társadalmi igazságtalanságok szimbóluma Charles Dickens kései munkáiban” címmel szerettem volna ide írni egy komolyabb dolgozatot, de végül is úgy döntöttem, hogy inkább életünk hűséges társáról, a pirítós sokszínűségéről fogok értekezni.
A pirítós kenyér a legegyszerűbben elkészíthető ételek közé tartozik: belehelyezzük a kenyeret a pirítóssütőbe, ízlésünknek megfelelően beállítjuk a fokozatot, majd néhány perc elteltével már készen is van a friss, ropogós kenyérszelet.
Fogyaszthatjuk magában, fokhagymával bedörzsölve, édesen, vajjal és lekvárral, vagy sósan, sajt- vagy zöldségkrémmel megkenve. Én az utóbbi időkben avokádókrémmel fogyasztom:
3-4 érett, puha avokádót hosszában félbevágunk, a magját eltávolítjuk, a húsát kikaparjuk egy tálba, villával összetörjük. Hozzáadunk egy fej apróra vágott vöröshagymát, belenyomunk 3-4 gerezd fokhagymát; 1-2 paradicsomot meghámozunk, apró kockákra vágjuk, s azt is hozzákeverjük. Beleöntjük egy citrom levét és egy kis olívaolajat. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd összekeverjük.
Aki látta a Tüskevár című örökérvényű televíziós sorozatot, az emlékezhet rá, hogy Matula bácsi egyszer a reggeli pirítósra az előző napról megmaradt halkocsonyát kente rá Tutajos nagy meglepetésére, majd örömére. Én is kipróbáltam ezt a verziót, mindenkinek csak ajánlhatom!
Pirítóst persze készíthetünk hagyományos módon is a sütőben, vagy ha az elektromos tűzhely platnijára ráteszünk egy régi vágású, fémből készült lábasalátétrácsot, akkor szép mintázatot is kap a kenyér. Forró zsírban (olajban) is süthetjük a kenyeret, de vigyázzunk, nehogy megszívja magát a zsiradékkal.
A pirítós a reggeli mellett tálaláskor is a hasznunkra van, hiszen a sült hús vagy a szalonna alá téve a héjazott kenyérszelet felissza a szaftot és a zsiradékot. Ez esetben a gasztronómiai megnevezése kruton (crouton). Ugyancsak krutonnak hívjuk a levesbetétként használt pirított zsemleszeletet, kenyérkockát is, amelyet különböző fűszerekkel ízesítve a sütőben készítünk. Távoli rokonként megemlíthetjük a francia pirítóst (french toast) is, amely nem más, mint a bundás kenyér.
Végezetül egy finom pirítós receptje, amelyet még gyermekkoromban tanultam az egyik kedves tanáromtól: főzünk egy jó erős fekete teát (nem ízesítjük semmivel), közben megpirítjuk a kenyereket, amelyeket vastagon megkenünk szilvalekvárral. Egy falat pirítós, egy korty tea; abszolút ellentétek: az édes és a keserű tökéletes összhangja.

Zsolti bácsi