Ebben a leírásban nem egy szokványos dobostorta készítését ismertetem, attól némileg eltérek. Ennek az az oka, hogy mintegy 30 évvel ezelőtt sütöttem meg először ezt a süteményt egy kezdő házasoknak szánt receptkönyvből, ami eleve egy egyszerűsített receptet tartalmazott, de attól is eltértem, mert nekem túl édes volt. Néhány elkészítés után aztán rájöttem, hogy a főzéshez talán több érzékem van, így a cukrász pályafutásom önbizalom és hozzáértés hiányában ezzel be is fejeződött. A napokban azonban a feleségem szóba hozta a régi süteményt, ezért ismételten nekiálltam elkészíteni, a pincében megtaláltam a félig szétesett régi szakácskönyvet, és felelevenítettem a régi szép időket. Az újbóli elkészítés során természetesen megint kevesebb cukrot használtam, hiszen ahogy olvastam a könyvet szép lassan előjöttek a régi emlékek. Jöjjön hát a dobostorta másként!

Hozzávalók
Tésztához: 5 db tojás, 15 dkg cukor, 15 dkg liszt.
Krémhez: 5 dkg kakaó, 3-5 dkg cukor (a fele lehet vaníliás cukor), 0,5 dl víz, 15 dkg vaj.
Tetőhöz: egy nagyobb marék cukor.

Elkészítés
A cukrot a tojássárgákkal habosra kevertem, majd óvatosan hozzá adagoltam a tojások felvert habját. A lisztet szintén óvatosan kevertem bele. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és kb. 180 °C-on aranysárgára sütöttem 15-20 perc alatt. Egy nagy tepsit használtam, hogy a tészta ne legyen túl vastag, legfeljebb 0,5 cm, de persze vastagabb lett. A hozzáértők a lapokat külön sütik, de akkor meg az a baj, hogy az utolsó sütésekre összeesik a tészta. Tehát én egyben sütöttem és utána felvágtam azonos szélességű darabokra, csíkokra. Így viszont a torta nem kör, hanem téglalap alapterületű lett, de ez legyen a legnagyobb probléma.
A töltelék készítése elég gyorsan ment, mivel ebben a receptben nincsen benne tojás, a színe viszont így elég sötét lesz. A kakaóhoz ízlés szerint cukrot kevertem, kb. olyan arányban, mint a kakaós palacsinta töltelékénél, és kóstolgattam, amíg megfelelő nem lett. Aki édesebben szereti, az több cukrot tehet hozzá, aztán mehet bele a víz, és a tűzhelyre tesszük. Amikor felforrt, akkor kicsit még forraltam, utána félrehúztam és belekockáztam a vajat. Össze kell jól keverni, én habverőt használtam hozzá. Mintegy fél óra múlva kezdtem el felkenni a tortalapokra a krémet.
Az első lapra felkentem a krémet egy késsel, majd szépen ráhelyeztem a következő lapot. Az utolsó lapot félretettem és a torta oldalát is bekentem krémmel. Az utolsó lap lesz a tető, bár én egy részét levágtam és félretettem, mert a feleségem csokis tetővel szereti (ami, mint időközben kiderült, így már Stefánia torta).
A tető elkészítéséhez egy marék cukrot a serpenyőbe szórtam, és csak akkor kezdtem el kevergetni, amikor már olvadozott a széle. Amikor az összes cukor felolvadt, akkor az utolsó tortalapot az asztalon egy sütőpapírra tettem és óvatosan ráöntöttem a karamellt, majd egy tortakenővel (kés is megteszi) mintegy 2-3 mm vastagon szétkentem. Ezután egy késsel kijelöltem a kb. 1 cm-es szeleteket, olyan módon hogy minden egyes óvatos jelölés előtt egy darab vajon/margarinon végighúztam a kést, így nem ragadt bele a karamellbe. Minden vágást egyre erősebben végeztem el, és mindig vajazva a kést. Erről előtte kaptam egy videót is, annak alapján kicsit könnyebben ment, de azért elég aprólékos munka volt, végül is a sebészek sem videó alapján tanulnak műteni. Ha a tető-szeletek megvannak, akkor a már elkészült torta tetejét is megkenem a krémmel és erre szépen sorban rárakom a tető darabjait. Ezután mehet a hűtőbe, 1-2 óra múlva már könnyen szeletelhető. Amikor 30 éve először készítettem a tortát, akkor még nem tudtam ezt a módszert, a tetőt egyben tettem rá, és amikor fel akartam vágni a kész tortát, akkor az egészet sikerült széttrancsírozni.

Zárszó
Amikor készen lettem a tortával, akkor következett a konyha takarítása (készítés közben mindent összekentem a krémmel és a karamellel), eközben fogalmazódott meg bennem, lehet, hogy jó okom volt arra, hogy 30 éve nem sütöttem ilyen tortát? A torta egyébként a „Zsolti bácsi konyhája” albertfalvi gasztroklubban lett bemutatva és feltálalva, amíg a többiek fogyasztották, addig irodalmi kóstolóként Farkas Zsolt dalszövegeit olvastam fel mellé, így nekem a tortából nem is jutott. A torta szerintem csúnya lett, viszont az utolsó szeletig elfogyott! A tető mindenkinek ízlett, és otthon a feleségem is megdicsért a tető nélküli változat elfogyasztásakor, így lehet, hogy máskor is el fogom készíteni. Ha valaki szintén úgy gondolja, hogy nem tud sütni, és nincs hozzá bátorsága sem, de kedve lenne, annak innen üzenem, hogy csak az első lépések nehezek, menni fog, mindent bele!

Kőszegi József