A magyar konyha jellemzően fúziós alapokon nyugszik. A honi gasztronómia elemeiben megtalálható a tót, a török, az északi szláv, a mongol vagy a francia, a bajor és az olasz konyha. Éppen ezért rendkívül nyitott, és ha valaki értőn közelít felé, számtalan variációval egészítheti ki a húsleves-rántott csirke-sertéspörkölt triót.
A magyar konyha nyitottsága ellenére ugyanakkor egyáltalán nem mutatja az orientális, a kínai, vagy a japán ízeket, pedig ezek a konyhák konyhatechnológiában erősen hasonlítanak a magyarra. Ez és a házias ízek erőteljes fejlődése ad lehetőséget néhány ételnél a távol-keleti „áthallásokra”, persze azért csak óvatosan… A következő recept is óvatos, de nyomokban egy kis japán konyhát tartalmaz.

Hozzávalók (4 személyre)
A főételhez: egy egész csirke melle (két lebeny) kicsontozva, egy közepes kápia paprika fele, só, bors.
A diphez: 15 közepes vagy 10 nagyobb szemű friss eper, 1 közepesen csípős friss (vagy édes, ha valaki nem szereti az erőset) chilipaprika, 5 levél bazsalikom, 4 evőkanál cukor, 10 evőkanál víz, csipet só.
A panírozáshoz: liszt, tojás, pankó (úgynevezett szilánkos) morzsa.

Elkészítés
A csirkemellet leöblítjük, a felesleges vizet letöröljük róla, majd ízlés szerint sózzuk (nem kell fukarkodni a sóval, de ha jól eltaláljuk a mennyiséget, amit a csirkemell nagysága is befolyásol, nem kell utánsózni az étkezés alatt, ugyanakkor itt is érvényes a szabály: a sót kivenni már nem lehet belőle), majd hüvelykujjnyi hosszúságúra és szélességűre csíkozzuk (én a lebenyeket középen félbevágom, és ezt követően csíkozom). Pácolóedénybe tesszük, ez lehet rozsdamentes fém, műanyag, vagy egy jénai tál, enyhén borsozzuk (az enyhén valóban leheletnyi legyen). Ezt követően a kápia paprika felét a lehető legapróbbra kockázzuk, olyan apróra, mint a hagymát vagy a petrezselymet, amit a csirkemellekre öntünk, és kézzel a csíkokba masszírozzuk, majd egy órára a hűtőbe tesszük pácolódni. (Ez idő alatt a só és a paprika teszi a dolgát, a húsban levő szabad vizet megköti, és lehetővé teszi, hogy a csirke magába szívja a paprika pikánsságát, ezzel átlényegítve a csirke semlegesen édeskés ízvilágát. Nem mellesleg ez a titka a receptnek.)
Amíg a hús pácolódik, összeállítjuk a dipet, vagyis a szószt, amibe a csirkecsíkokat mártogatjuk a tálaláskor. A cukorból és a vízből szirupot készítünk (nincs hüvelykujjszabály, minél sűrűbb a szirup, annál sűrűbb lesz a mártogatós), vagyis felhevítjük a cukrot, és addig keverjük, amíg el nem olvad (figyelem, nem szabad karamellizálni), amint elolvadt a cukor érdemes 100 °C-on tartani a szirupot. Ebben megfuttatjuk a bazsalikomot (1-2 perc, amíg a levelek kiengedik az ízüket, bátrabbak a végén, a tálaláskor egy-két levél összevágott bazsalikommal megszórhatják a mártást), közben gerezdekre vagy karikára vágjuk a megtisztított, megmosott epreket. A szirupból kivesszük a bazsalikomleveleket, és a forró szirupba öntjük az epret, majd addig főzzük, amíg ki nem engedi a levét, illetve a gyümölcs össze nem esik. Villával péppé zúzzuk a főzetet. A chilit apróra vágjuk, és egy csapott mokkáskanálnyit a dipbe teszünk, elkeverjük, majd a főzetet egy úgynevezett szőrszitán átpasszírozzuk, a végén leheletnyit sózzuk, borsozzuk.
A csirkecsíkokat hagyományos módon panírozzuk (liszt, tojás, morzsa), de a zsemlemorzsa helyett japán pankó morzsát használjunk (szilánkos kenyérmorzsa, érdemes utána nézni a neten, mert könnyen el lehet készíteni otthon is). A csirkecsíkokat jó minőségű étolajban hirtelen kisütjük, felhalmozva, a dippel tálaljuk. Igazán érdekes japán gasztroélményt ad, ha a dip mellé általános, de jó minőségű szójaszószt is kínálunk. Egy falatot az eperdipbe, egyet a szójaszószba mártunk, és felváltva ízleljük. Az étel főétkezésként rizzsel vagy burgonyakörettel is fogyasztható.

ritter teodor